




Márka: Champagne Canard-Duchêne 1868
Készítés ideje: kb. 1960–1970
Származás: Reims, Franciaország

Méretek:
- Szablya hossza: 72 cm (28,35 inch), ívelt penge
- Doboz hossza: 75 cm (29,53 inch)
Anyag: réz markolat, acél penge
Állapot: nagyon jó, eredeti tárolódobozzal (tokkal)


Ez a luxus pezsgőszablya különleges, extra nagy méretével igazi ritkaság, amely garantáltan lenyűgözi a vendégeket. A pezsgőszablyákat hagyományosan ünnepi alkalmakon használják a pezsgőspalackok látványos és elegáns felnyitásához.
Ez a különösen ritka, gyűjtői darab most ajándékként tartalmaz egy Canard-Duchêne mahagóni reklámtáblát és 3 darab Capri kristály pezsgőspoharat is.




Canard-Duchêne Champagne Saber in Original Case – Rare Large 72 cm Vintage Piece


Brand: Champagne Canard-Duchêne 1868
Circa: 1960–1970
Origin: Reims, France
Dimensions:
- Saber length: 72 cm (28.35 inches), curved blade
- Box length: 75 cm (29.53 inches)
Material: Brass handle, steel blade
Condition: Very good, complete with original storage box (case)



This luxury champagne saber is truly exceptional with its extra-large blade, making it a striking and impressive piece for any celebration. Champagne sabers are traditionally used on festive occasions to open champagne bottles in a dramatic and elegant way.



This particularly rare collector’s item now also comes with a Canard-Duchêne mahogany advertising plaque and 3 Capri crystal champagne glasses as a gift.











Legendák és mítoszok – A pezsgő sabrage története
Amikor először látja, hogy valaki karddal vagy késsel nyit ki egy pezsgőt, valószínűleg a következő gondolatok futnak át az agyán:
- Miért hadonászik az az ember egy karddal?
- És mi van a másik kezében? Egy pezsgősüveg? Hová vezet ez az egész…
- Most mindjárt pezsgővel vagy rosszabb esetben üvegszilánkokkal borít be?
- Azért ez elég látványos volt.
- De ki lehetett az, aki először gondolta jó ötletnek levágni egy pezsgőspalack nyakát egy karddal?
A legenda szerint az első, aki így bontott pezsgőt, Napóleon Bonaparte volt, a francia forradalmat követő években. Más történetek szerint lovassági tisztjei kezdték a szokást, akik győzelmeik után, lóháton ülve, kardjuk egyetlen mozdulatával nyitották fel a palackokat. Egy másik változat szerint egy elkeseredett katona tette ugyanezt egy elvesztett csata után, hogy feledje bánatát.
Hiszen maga Napóleon mondta (legalábbis a legenda szerint):
„Pezsgőt győzelemkor megérdemeljük, vereségben pedig szükségünk van rá.”
A történet romantikusabb verziója Madame Clicquot-t, a fiatal özvegyet említi, aki 27 évesen vette át férje pezsgőházát. A történet szerint a katonák neki akartak imponálni, amikor a palackok nyakát egyetlen határozott mozdulattal levágták.
Hogy melyik változat igaz? Talán egyik sem – vagy éppen mindegyik egy kicsit. A pezsgő sabrage eredete valószínűleg nem egyetlen pillanatban, hanem több apró történetből született meg. Akárhogy is történt, a hagyomány mára a pezsgő kultúrájának elválaszthatatlan része lett.
Ahogy Dom Pérignon mondta – vagy legalábbis neki tulajdonítják –:
„Gyorsan jöjjön valaki, csillagokat iszom!”
Amikor új hajót bocsátanak vízre, pezsgővel keresztelik meg, hogy szerencsét hozzon. Valami különleges van a buborékokban – valami, ami mindig ünneplésre késztet. Így vált a sabrage a bátorság, az elegancia és az öröm szimbólumává.
A Napóleoni háborúk huszárjai
A Napóleoni háborúk a francia forradalom után kezdődtek, amikor Napóleon Bonaparte hatalomra került. Rövidesen egész Európát hadjáratai járták be. A huszárok, a gyors lovaikról és feltűnő egyenruháikról híres könnyűlovasok, a hadsereg leglátványosabb alakjai voltak.
Ezek a fiatal katonák rövid, prémmel szegélyezett kabátot – úgynevezett pelisse-t – viseltek, és híres sabre kardjukat mindig maguknál hordták. A legenda szerint, amikor a huszárok győzelmek után hazatértek, a helyiek pezsgőspalackokat dobtak nekik. Lóháton azonban nehéz lett volna a palackot felnyitni, így a megoldás egyszerű volt: egy gyors kardvágás az üveg nyakán.
Ez a kép – a fiatal huszár, aki a nyeregben ülve, pezsgőspalack nyakát vágja le – a sabrage eredetmítoszának egyik legélőbb szimbóluma lett.
De a dicsőség nem tartott örökké. Napóleon végül vereséget szenvedett, először Oroszországban, majd végleg Waterloonál. Talán Moszkva fagyos romjai között született meg a történet komorabb változata, amikor a katonák vereségük után is pezsgőt bontottak – mert ahogy Napóleon mondta: „vereségben szükség van rá.”
Egy másik történet szerint Charles-Henri Heidsieck, a híres pezsgőkészítő, 1811-ben fehér lovon vonult Napóleon seregei előtt Moszkvába, promóciós céllal, több láda pezsgővel és megrendelőkönyvével – a bátorság és marketing tökéletes keveréke.
Az özvegy Clicquot története
A francia forradalom után az arisztokrácia élete gyökeresen megváltozott. Ebben a zavaros korszakban élt Barbe-Nicole Ponsardin, ismertebb nevén Madame Clicquot. Egy jómódú, előkelő család lánya volt, aki 21 évesen ment feleségül François Clicquot-hoz, akinek családja több üzletágban, köztük a pezsgőkészítésben is tevékenykedett.
Amikor férje 1805-ben meghalt, az özvegy átvette a pezsgőház irányítását, és hatalmas elszántsággal fejlesztette tovább. Ő vezette be a híres riddling technikát (a palackok forgatását a tiszta pezsgő érdekében), aminek köszönhetően a mai italok kristálytiszták.
A legenda szerint, amikor Napóleon katonái Reims városán átvonultak, Madame Clicquot pezsgőt kínált nekik, mielőtt a csatatérre indultak. A tisztek, hogy lenyűgözzék a fiatal özvegyet, karddal levágták az üvegek nyakát a nyeregben ülve.
Romantikus történet – bár valószínű, hogy Madame Clicquot inkább üzleti megfontolásból volt barátságos, mintsem érzelmi okokból. Az viszont tény, hogy soha többé nem ment férjhez, és a Veuve (özvegy) Clicquot név örökre fennmaradt.
Túlélte a háborúkat, és világszinten elismert pezsgőbirodalmat épített.
A pezsgő sabrage hagyománya így lett a bátorság, elegancia és ünneplés szimbóluma – egy látványos gesztus, amelyben a történelem, a szenvedély és a pezsgő öröme találkozik.
